Grüß Dich!, vagy Üdvözöllek Téged! Mi már csak így köszönünk errefelé. Az iskolában tanult kifejezések, és a kőbe vésett dolgok itt nem igazán nyernek sokszor értelmet. Az iskolában a Guten Tag kifejezést tanultuk, na azt itt még sohasem hallottam. A kérdő mondat is elég ritka, mert inkább a mondat végére odabiggyesztenek egy ge vagy egy oder szót, és ezzel el van intézve a kérdő mondat. Ezt úgy lehetne lefordítani, hogy ugye, vagy igaz? Úgyhogy itt aztán sok mindent lehet tanulni, bár majd otthon a nyelvvizsgán nem igazán lehet majd hasznosítani.

A blogot visszanézve láttam, hogy a salzburgi élménybeszámoló nyár óta elmaradt. Szóval…nyáron szerelmesek lettünk Salzburgba. Hirtelen ötlettől vezérelve 3 napra elutaztunk Salzburgba. Tőlünk kb. 1,5- 2 órányira van Salzburg, úgyhogy nem kellett sokat utazni. Még az indulás előtt kerestem az interneten egy hotelt. Mivel elég jónak tűnt és elég nagynak is, nem is kerestem másikat, mert reméltem, hogy lesz szabad szoba. Odaértünk, volt szabad szoba, minden rendben volt. A hotel az egyik külső kerületben volt, zöldövezetben, saját zárt parkolóval. A kilátás nagyon szép volt. És ami nem volt hátrány, hogy a belváros, a sétálóutca 10 perc volt gyalog. A látnivalók gyönyörűek voltak, és jó volt már kiszakadni a mindennapok egyhangúságából.

Amiket megnéztünk:

Mozart szülőháza

Mozart lakóháza

Hellbrunni kastély a vízijátékkal és a parkkal együtt

Mirabell kert

Berchtesgaden-Obersalzberg

Igazából mindegyik látványosságról ódákat lehetne zengeni, de nem teszem. Ha van kedvetek, akkor keressetek rá az interneten, akár a videómegosztó oldalon is nagyon szép videókat lehet találni. Hangulatát tekintve sokkal nyitottabb, és könnyedebbnek éreztük a várost, mint itt Németországban. Lehet, hogy a sok turista miatt, nem tudom. Lépten-nyomon magyarokat lehetett hallani, majdnem olyan volt, mintha a Váci utcában sétáltunk volna Pesten. Mindenhol bicikliutak tele biciklisekkel. Én még ennyi tekerő embert talán nem is láttam, mint ott. A város teljesen élhető képet adott magáról, ahhoz képest, hogy nagyváros. Mert a városi jellegzetesség mellett a „vidéki” arcát is megmutatta nekünk, mert ott a Salzach folyó, és a város körül a hegyek.

Szóval, abban biztosak vagyunk, hogy még visszatérünk oda, reméljük még ebben az évben.

Hát igen, végre megérkezett az első építő jellegű kritika az utolsó blogbejegyzéshez. Örülök neki, köszi Peti. :-)

A változásról már elkezdtem nektek mesélni, de nem igazán fejtettem ki, hogy mire is gondolok. Szóval a történet ott kezdődött, hogy már úgy éreztük, hogy váltanunk kell, tovább szeretnénk lépni. Változtatni május-június körül szerettünk volna. De! Sok olyan változás történt a munkahelyünkön, ami nekünk nem tetszett, és úgy döntöttünk, hogy a változás mezejére február 15-től lépünk. Megyünk haza egy kb. 2 hónapos időtartamra, amit szeretnénk tanulással tölteni. Aztán vissza fogunk jönni, és folytatjuk a munkát, reméljük, hogy már egy magasabb szinten.

Bent a munkahelyen most nyugi van, mert a főnökék 3 hétre elutaztak a rendes évi szabadságukra. Ilyenkor mindig külföldre utaznak, most éppen Thaiföld lett a cél. Minden nap e-mailekkel bombázzák a hotelt, hogy minden rendben van-e, illetve 2 „felügyelőt” is ránk állítottak, hogy biztosan minden rendben menjen, ameddig ők nincsenek idehaza. Aztán végre az egyik e-mailben már hírt adtak arról is, hogy érzik magukat. A beszámoló a következő volt: Az idő meleg, a víz meleg, a sör nagyon finom, a bor pedig nagyon drága. Hát igen, kinek mi a fontos. A „felügyelők” minden nap jönnek a hotelba, egyik a főnök (továbbiakban a séf) első házasságából született lánya. (A 2. házasságból valószínű, hogy nem fog születni, mert a séf már 74 éves, a második felesége 46, és elmondása alapján utálja a gyerekeket). Szóval a séf lányáról, annyit kell tudni, hogy ha a séf 100%-ot vár el tőled, akkor a lánya 1000%-ot. Szóval nem egyszerű. Most megkapta azt a feladatot, hogy adjon fel hirdetést az újságban, hogy szobalányokat keresnek. Állítólag sok önéletrajz érkezett, de neki csak az a jó, aki „deutscher” azaz német. De azt mindenki tudja, hogy a németek nem csinálnak ilyen munkát, ha meg mégis, akkor abban nincs köszönet. Mi már dolgoztunk itt 3 német szobalánnyal, de azok vagy az erkélyen ültek és nézelődtek, vagy sms-eztek egész nap, és nézték ahogy mi dolgozunk. Úgyhogy gyorsan ki is lettek rúgva. Így maradtunk mi 2-en magyarok, meg egy portugál lány. Aki most szintén elmegy vasárnaptól, mert 1 hónapja tudta meg, hogy 7-8 hónapos terhes…….február 20-ra van kiírva szülni. Igen, tudom érdekes ez a sztori, nekem is az, de ami a legdurvább, hogy nem vettük észre rajta. De igen, láttuk, hogy van hasa, de az már az 1 gyerek születése után maradt rajta, és azt mondta, hogy valami nőgyógyászati problémája is van, így annak betudtuk, hogy azért ilyen nagy a hasa kb. 1 éve.

Szóval az önéletrajzok között a „felügyelő” bőven tud válogatni. Az egyik kiszemeltje a helyünkre egy 67 éves néni. Erre a Hausdame (a mi közvetlen főnökünk) azt mondta, hogy ugye ez csak valami vicc. Ezt a munkát már ilyen korban nem lehet ellátni. Hát nem vicc. Nem is lényeges, mert nem a mi  problémánk, oldja meg az, akinek ez a feladata. A másik „felügyelőnk” a séf második feleségének az anyukája. Aki mindenféle mondvacsinált indokkal bejön, leül a recepciónál a kanapéra, és nézi, hogy ki hogy csinálja a nagytakarítást. A január minden évben a nagytakarítás hónapja, mert holtszezon van, az egész hotelban csak pár szobafoglalás van, azok is csak üzletemberek, akiknek valami dolguk van a városban, vagy a környékén. Ilyenkor kapunk egy hosszú listát, hol mit kell csinálni, és amikor a séfék visszaérkeznek a nyaralásból, akkor ezt ellenőrzik, valóban meg lett-e csinálva?!  A séfék jövő héten pénteken érkeznek haza, úgyhogy még van egy kis idő, amit viszonylagosan nyugiban tudunk tölteni.

Szép napot Nektek!!!!

Ui: a képen Garmisch-Partenkirchen-t láthatjátok szilveszter éjjel

Vízkereszt napján (január 6.) Bajorországban hagyomány, hogy ilyenkor aprócska királyok házalnak, becsengetnek,   énekelnek és áldást mondanak a házra. Az ajtófélfára ezt írják fel :20 + C + M + B + 14. Az ilyenkor összegyűjtött adományokat, pedig jótékony célokra használják. De mit is jelent ez? A számok az aktuális évet jelölik, a három betű jelentése: CMB = „Christus Mansionem Benedicat!”, azaz: „Krisztus áldja meg e hajlékot!” Szóval ezek a gyerekek jártak a mi házunknál is, megáldottak minket. Nekünk ez kicsit furcsa szokás, de itt annyira hívőek az emberek, hogy ez itt természetes. A gyerekek reggel fél 10-kor indulnak, és este 7-8 óra körül végeznek a faluban. És ezek a gyerekek kb. 10-12 évesek, szóval le a "kalappal" előttük. Szép szokás.

Sok blogot követek napi szinten, és egyre többször látom azt, hogy valami miatt abbamaradtak a bejegyzések.  Hát igen, én is,mi is egy picit lusták vagyunk arra, hogy írjunk. Mert ha már megvan a blog, akkor miért nem írok?! Úgyhogy inkább írok…

Az utolsó blog bejegyzés augusztusban volt, amikor Jani barátunk hazautazott. Tartjuk vele a kapcsolatot, minden rendben van vele, tanul, dolgozik.

Mi is éljük a mindennapjainkat, gyűjtjük a tapasztalatokat, és annyit elmélkedünk, mint még soha. A házban ahol élünk, cserélődtek a lakók. Az egyik magyar pár elköltözött, és helyettünk érkezett egy erdélyi-magyar család, 2 gyerekkel. Ezen felül sok-sok spanyol érkezett az üres lakásokba. Nem tudjuk pontosan hányan, mert szeptember óta egyre többen vannak, fele talán illegálisan. Teljesen más a mentalitásuk, mint a miénk magyaroké. Hangosak és zűrösek, volt már itt a mentő és a rendőrség is. Szóval nem egyszerű velük az élet, de ez is a tapasztalás része.

A nyarat úgy sikerült zárni, hogy itt voltak a barátaink. Kirándultunk, élveztük a nyár végét együtt.  Munka szempontjából a nyári szezonnak szeptember közepén kellett volna véget érni, de annyira jó idő volt, hogy a szezon elhúzódott egészen október végéig. Az emberek özönlöttek, túráztak, bicikliztek, várost néztek vagy csak egyszerűen hajókáztak a Staffelsee-n. Az ősz gyorsan véget ért szomorúan, egy családtagot elveszítve. Ez sajnos az élet része, de ha az ember ezt átéli, nem igazán szeretné elfogadni.

Aztán jött a tél, ami itt sem tél igazán az időjárást tekintve. Bár volt hó pár hétig, de itt is most tavaszodik. A karácsonyt 3-asban töltöttük a barátnőmmel, aki meglátogatott minket. Nagyon jól érezte magát, nem is szívesen ment haza. Úgyhogy még visszatér…

A sok elmélkedés alatt körvonalazódott, hogy nem szeretnénk már sokáig csinálni ezt a munkát, nem csak azért, mert úgy érezzük többre vagyunk képesek, hanem fizikailag sem akarunk úgy működni, mint ahogy ennyi idősen kellene. Nem is értjük, hogyan bírják ezt sokan évekig-évtizedekig csinálni. Úgyhogy ráléptünk a változás útjára… erről bővebben a következő bejegyzésben.

Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Megígértem, hogy a következő bejegyzés Salzburgról fog szólni. Most azt egy kicsit eltolom, remélem, ha a bejegyzés végére értek meg fogjátok érteni miért.

Hát eljött ez a nap is Jani barátunk holnap költözik haza Magyarországra. De ne rohanjunk a történet elébe…

Jani nyári gyakorlatra érkezett a mi régi munkahelyünkre, mint szakács tanonc, aztán szobafiú tanonc lett belőle. A mi házunkban kapott egy kis szobát, és lassacskán össze is barátkoztunk. Gyakoriak lettek az esti kis kártyapartik, beszélgetős esték, és persze a fiúk közötti beszélgetések, és ami a legfontosabb az esti biciklizések. Sok kilómétereken vannak túl a fiúk, és sok-sok okításon is aminek nem is tudom Jani örül-e vagy nem. Majd ídővel kiderül hasznosak voltak-e.Ezek most az ősz jöttével elmaradnak, mert 1-el kevesebben leszünk itt magyarok a házban. Jani holnap reggel felül a vonatra 6-kor és délután 2-kor már a tatabányai pályaudvaron fog mosolyogni. Vagy nem. Megízlelte milyen az önálló élet, mindenféle szülői tanácsadás intelem nélkül, és most visszacsöppen a „régi” életébe. Kezdődik az utolsó éve az iskolában, aztán majd meglátja mi lesz. De már most húz a szíve ide vissza hozzánk, Németországba.

Na jó utat Jani, minden jót Neked, reméljük még találkozunk!!!!

(Holnap azért még kiviszünk a vonatra!!!!!)

Szóval igen. Túl vagyunk egy lánykérésen, félig-meddig már „elkeltem”. Már belevetettem magam, hogy hogyan is néz ki pontosan egy esküvő a háttérből. Mennyit kell szervezni, kit és mikor kell hívni. Nálunk ez elég érdekesen fog kinézni, mert elvileg telefonon és interneten keresztül tudjuk majd tartani a kapcsolatot a szolgáltatókkal, és a kedves barátaink, akik már felajánlották a segítségüket, na az ő segítségük nélkül nem jöhetne létre. Részleteket később, amikor már valami biztos lesz.

Amiről írni akartam Nektek az az időjárás. Azt gondolnánk nem is annyira fontos, de állíthatom, hogy igen. Amikor még otthon éltünk szenvedtem a melegben. Nekem a meleg kb. 25 foktól kezdődik, és szerintem amikor az ember szó szerint rácuppan az íróasztalra, na az nem a komfortos meleg. De itt állandóan esik az eső, sokkal többet esik az eső, mint pl. Londonban. De kb. 1 hónapja beütött a nyár 25-30 fokos meleggel, ami itt ritkaságszámba megy. Nagyon örültünk már mi is, hogy végre elővehetjük a nyári ruháinkat végre. Voltunk is 13 km-es biciklitúrán, ami nem tűnik soknak, de itt a folyamatos szintkülönbségek miatt nem a legkönnyebb pálya volt. Aztán volt, hogy csak átmentünk a szomszéd faluba (Bad Baiersoien) a tópartra kifeküdni, napozni és olvasni. Szóval élvezzük a nyarat bármeddig is tartson.

A következő poszt a salzburg-i élményeinkről fog szólni, mert ott is jártunk, ha már nyár van…

by L

Szóval az időjárás…hát nem igazán májusi, mint amit otthon megszoktunk. Itt most az átlaghőmérséklet kb. 10-12 fok volt, sőt még hó is esett. Szóval a télikabát elrakása nem tudom mikor fog megtörténni. Főleg, hogy most 3 napja nincs melegvizünk, és fűtésünk, ugyanis a gázolaj kifogyott a tartályból, és hiába lett újratöltve nem megy a kazán, úgyhogy az ügy megoldás alatt áll. Mi most a munkahelyünkön fogunk fürdeni, úgyhogy izgi lesz.

2 hét múlva megyünk haza 9 napra, úgyhogy már nagyon várjuk.

A munkahelyen van munka bőven, jönnek a turisták. A nagyfőnökék elutaztak pár napra Toszkánába, úgyhogy mehet a cincogás… J

Voltunk tulipánt szedni, ilyen szedd-magad akció keretén belül. Nagyon kulturált volt az egész. Volt kis asztal, kések, amivel le tudod vágni a neked tetsző tulipánt. Volt szalag, amivel össze tudod kötni, aztán pedig a becsületkassza ahová be tudod dobni a vételárat. Ez nekünk újdonság, a németeknek természetes. Nyáron ugyanez lesz majd csak eperből, ősszel pedig tökkel. Ezt az élményt meg is örökítettük, ez a blogbejegyzés üdvözlő képe.

Az idő jobbá válása előresegíti a kedvet ahhoz, hogy legyen kedvem az íráshoz.

Miközben elkezdtem az írást, éppen kint ülök az erkélyen, hallgatom a madarakat, és a felvonót amivel a turisták mennek a kb. 1500 méteren lévő Hörnle-re. Aztán ott a Hüttében megisznak valamit esetleg esznek is valamit, és jönnek vissza.  És közben szikrázóan süt a nap. Aki kíváncsi rá, itt tud webcamerát nézni róla, és a faluról ahol élünk: http://www.bayernwebcam.de/webcams/badkohlgrub/

Már nagyon ránk fért a napsütés, mert 2 héttel ezelőtt még esett a hó. A hotelben teltház van ezért nem túl unalmasak a napjaink. A turisták már túráznak, bicikliznek ezerrel, még ha rossz idő is van. A napokban volt egyszer 26 fok, és a munkatársaink mondták, hogy menjünk a strandra fürdeni. Itt a strand egy tavat jelent, ahol a parton levetkőzöl és már fürdesz is. Nincs belépő semmi, csak sziesztázol. Ebből látszik, hogy itt a 26 fok már kánikulát jelent, pedig éjszaka is csak 10 fok van. A tó kb. 15 fokos, szóval azért az kicsit hideg lenne a fürdéshez, bár az 1-2 éves gyerekek, már nagyik vannak benne.

A szabadságot illetően előreláthatólag csak az ősszel tudunk majd menni, mert hát amit már sokszor hallottam: „A gasztronómia ilyen!” Kicsit furcsa, hogy nem akkor megyek szabadságra amikor én szeretnék, hanem amikor a hotel illetve a vendégek száma engedi. Hát ez van, de nem vagyunk szomorúak, csak arra gondolunk, hogy lesz egy jó nyarunk, ahol tudunk majd sokat kirándulni, világot látni. A napi életünk ritmusa a héten kis változott, mert nem egyszerre vagyunk pihenősek. Így most én vagyok itthon, és pihengetek, mert muszáj kicsit feltöltődni. Munka után szoktunk biciklizni, mert ez lett az új hobbink, ezért lett a bejegyzés képe egy általam készített kép.

...és még beszélünk is róla?
Persze, hogy beszélünk, hiszen sok mindenkit foglalkoztat a téma. Nagyon sokan azt mondják, hogy nem szabad anyagiasnak lenni, de az anyagiasság is csak egy olyan fogalom olykor probléma, amit nem szabad a szőnyeg alá söpörni és igenis beszélni kell róla...
Sokan hoznak meg döntéseket ez alapján, az már más kérdés, hogy nem szabad csak ez alapján határozni és itt jönnek szóba és szorosan kapcsolódnak az érzelmek, tervek és persze az álmok is. Ezeknek a dolgoknak a pontosan adagolt és jó eltalált egyvelege fogja adni a normális és sokak által elfogadott döntésekhez szükséges úgynevezett "józan észt".
Hehe, milyen viccesen hangzik...mintha ez olyan egyszerű lenne!
Amikor csak a pénz érdekes akkor anyagias vagyok, amikor az érzelmeim/érzésim után megyek, akkor szórakozott (felelőtlen) vagyok és amikor csak az álmokat hajszolom, akkor pedig álmodozó vagyok... : ((
...de, hát tegyen már valaki igazságot, mennyi minden befolyásol miket mikor egy döntési helyzetben csücsülünk!? Ezt sem leírni sem pontosan meghatározni nem lehet, szóval mindenkinek azt kívánom, hogy álljon ellen a kísértésnek gondolja át még egyszer mielőtt határoz…
…és most jövök én és mesélem mi a helyzet idekünn : ))
Hol is kezdjem?
Mivel lassan itt a május és itt van az adóbevallásnak is a határideje ezért sokan már elkezdenek könyvelőt keresni, hát így tettünk mi is. Hallottuk, hogy a faluban van egy könyvelő és elég gyorsan és „ügyesen” tehát olcsón dolgozik. Az olcsóság azt takarja, hogy nem kell 100 eurót fizetni fejenként, elég csak 45-öt, ami nekünk még mindig meglepően sok. Na, de itt jön a lényeg és erre figyeljetek. Az adóbevallást fejenként kb15 perc alatt készítette el, mert a munkaadó minden évben a januári fizupapírhoz csatol egy összesítőt, amiből a könyvelő is dolgozik. Elkészíti és így szól: „oké, kész is vagyunk ennyi+ennyi pénz jár vissza milyen számlaszámra mehet?”…hoppá hoppá!
Jár vissza pénzecske, ami már önmagában is nagyon jó hír és az hogy mennyi az pedig meglepetésként ért minket is. A lényeg az hogy egy magyar srác aki kint dolgozik, egy éves munkaviszony után mikor megcsináltatta az adóbevallását akkor kicsit több mint 1000 eurót kapott vissza. A németek sok mindent figyelembe vesznek, írok példákat (ezek egy teljes év munkaviszony után járnak)
A munkahely és a lakás között benzinpénzt fizetnek (30 cent/Km) minden igazolás és benzinszámla nélkül még annak is akinek jogosítványa sincs : ))
Számla ellenében beszállnak a lakbérbe, de elszámolnak nyelvtanfolyam árát, bérletet és még sok mindent. Tudomásom szerint benzinszámla ellenében még a hazautazások (Magyarországra) egy részét is vissza lehet igényelni. Elképesztő, amikor itt élsz pár hónapja és olyan összeget kaphatsz vissza, ami otthon egyeseknek 2-3 havi fizetése lehetne.
A másik dolog szintén csodával egyenlő. Egy ismerős magyar pár, akik itt élnek elveszítették a munkájukat és elmentek munkanélkülire, fontos megemlítenem, hogy kerek egy év munkaviszony után tették ezt. A munkanélküli pedig havonta 6-800 euró között mozog, ez mindenkinél egyedi. Ezt az összeget fél évig adják, amennyiben Magyarországról is tudsz igazolást hozni és a német munkaviszonnyal együtt megvan a két éved, akkor egy évig kapod ezt a pénzt havonta. Mondjuk a munkaügy itt keményen fogja a tagokat, az állásinterjúkra (amit ők adnak) el kell menni, amennyiben nem fogadod el akkor azt indokolni kell.
Én azt mondom ez lenne a normális.

Úgy érzem ennyit szerettem volna, ha kimaradt valami akkor azt majd igyekszem pótolni, de most nagyon elálmosodtam és megyek aludni.

Kellemes olvasást!

Üdv a terminálról

Sajnos vagy nem sajnos, de az életünk része az is...bizony néha el kell mennünk az orvoshoz is. Tetszik nem tetszik ez van.
...hát nekem bőven nem tetszik a dolog, mert nem vagyok egy nagy orvoshoz járó típus (szerencsémre nem is kell) és különösen a tűket "kedvelem" nagyon : )) Egy pár évembe telt mire eljutottam odáig, hogy a fogorvosnál érzéstelenítőt kérjek és rájöttem milyen jó érzés egy-egy beavatkozást úgy végig ülni, hogy közben nem feszeng az ember. Aztán volt egy kisebb szánkós balesetem is, amikor a fenekem kellett pár öltéssel összevarrni, azóta a nevem "szánkós" : ))) ...mert így szólítottak a balesetin, amikor mentem kötözésre és varratszedésre : ) Vicces volt főleg utólag nevetek rajta jókat.

Szóval itt Németországban most voltam elsőnek dokinál és mondhatom ég és föld az ellátás és a fogadtatás közötti különbség. Tudnotok kell, hogy mi jelenleg egy 2000 fős kis faluban élünk és a háziorvosnál jártam, amiről a tapasztalatom írom. Egy két szintes bajor házikó alsó része van teljes egészében átalakítva orvosirendelőnek, az orvosnő pedig a felső szinten lakik. Annak ellenére, hogy egy kis falu háziorvosa elég sok mindennel foglalkozik pl.: sportorvos, természetgyógyászattal is foglalkozik, szépészeti beavatkozásokat is vállal (botox) és jelentsen bármit is, de fürdőorvos is egyben.
Szóval belépsz a rendelőbe és csúcstechnika amerre csak a szem ellát. Időpontot kell kérni és a betegség súlyossága függvényében kapsz időpontot, vagy azonnal be is kísérne a kezelőbe. Jah, majd el felejtettem 10 eurót kell fizetni negyed évre (úgy nevezett vizitdíj, mint otthon is volt) és a többit a biztosítód állja. Szóval kapom az időpontot és alig hogy leültem, már hívnak is be. A lényeg a következő kisebb mellkasi fájdalommal mentem oda és össze-vissza kérdezgettek minden apróságról és annyi vizsgálatot végzett el rajtam a dokinő, hogy összesen nem voltam ennyit forgatva és kopogtatva orvos keze között, amióta megszülettem : )))
…és megállapította, hogy ide bizony vérvétel szükséges. Gondoltam remek mert az úgy is szeretem, sőt ha lehet akkor kérem most csinálja meg mielőtt elmegy a maradék „tartásom” is ami még megmaradt. A helyzet az hogy itt Németországban nem tökölnek sokat, mert szinte minden háziorvos még a leg kisebb faluban is rendelkezik mini laborral és azonnal (vagy nagyon rövid időn belül) megvan az eredmény. Nem nagyon húzzák el a dolgokat, ami szerintem dicséretes dolog, mondom ezt most még a vérvétel előtt (csüt. reggel lesz).
Szóval, itt nincs kamuzás, mert odamész egy kis orrfolyással és azonnal lekapnak egy kis vért, amiből pillanatok alatt kiderítik pontosan mi a baj. Van erre egy rövid történetem egy barátom mesélte, hogy nem akart dolgozni és elment a dokihoz egy másik faluba. Nem nagyon volt kedve dolgozni és szeretett volna egy kicsit parkoló pályán pihenni. Szóval bemegy a dokihoz és mondja, hogy nagyon levert és megy a hasa és hányt is….erre mondja a doki, semmi gond akkor ezt már kezeljük is…és átkísérték egy üres szobába ahol várt rá egy finom infúziós kezelés röpke két óra az egész, bekötötték neki, zenét kapcsoltak és hagyták pihenni... : )) Erre varjatok gombot, mert ez egy sima házi doki egy picike kis falucskában.

Szóval itt így megy ez, soha nem kamuzok többet dokinál : ))))

Akinek élménye vagy kérdése van írjon bátran és kivesézzük : )))

Üdv a terminálról

A mai szép kis vasárnapi napon sokat gondolkodtam milyen témával hozakodjam elő, amit értékeltek és nem tűnik elcsépeltnek. Nehéz olyan témát választani a "külföldi élet"-en belül és azt olyan formában tálalni, amit már nem hallott volna az ember 100x valamelyik ismerősétől, vagy éppen valamilyen műsorból...
Én is folyamatosan követem az otthoni eseményeket és napokban egy közösségi oldalon láttam egy cikket, amiben Matolcsy azt nyilatkozta, hogy több mint 500 ezer magyar vándorolt ki az elmúlt években Magyarországról külföldre....és a szomorú tény szerinte vagy a tanácsadók/elemzők szerint, hogy a legagilisabbak és kockázatvállalóbbak vágnak neki a "nagy út"-nak.... Szerintem pedig sokszor a hírek hallatán az vállal kockázatot, aki otthon marad (sajnos). Nem szeretném el viccelni, mert ez véresen komoly, de a politikába viszont nem mennék bele, mert nem értek hozzá és ez a blog amúgy sem erről szól (még szerencse). Sokkal inkább szól az érzésekről az emberben lejátszódó és kavargó gondolatokról és végül is tényekről, felfedezésekről és érdekességekről. Az ilyen és ehhez hasonló irományok leegyszerűsíthetik sok embernek a döntést és erőt adhatnak másoknak a váltáshoz és valóban sokkal egyszerűbbnek tűnik kintről visszanézni, mint nekivágni.

Nagyon vicces, milyen más világban élünk otthon és milyen másként gondolkodnak itt sokan. Az egyik hasonló blogban olvastam, hogy itt egy hotel vezető/vagy tulajdonos nem csak igazgató (manager), hanem házigazda. Ez valóban így van. Nálunk sincs másként és minden nap reggel 7kor már lent van az irodában és dolgozik, ha kell akkor az elromlott wc-t szereli meg (ezt azért tudom mert együtt csináltuk) : )) ...és ha kell akkor a konyhán segít...méghozzá minden egyes nap (szombat, vasárnap sem kivétel 75 éves kora ellenére sem). Persze, mondhatjuk azt, hogy Ő már csak azért csinálja, mert szereti és a munka élteti...de eddig is kellett valakinek csinálnia és ide is el kellett jutnia nem!? Érdekes látni az "Öreget" én így hívom és érdekes azt látni mellette mennyi mindent csinál még. Szerintem példa lehet sokunk előtt : ))
Ha már itt tartunk mesélek egy kicsit a munkahelyről részletesebben, ha még nem tettem volna meg.
Mi egy kis Hotelben (26 szobás) dolgozunk, amiben található még egy étterem, télikert és sörterasz is. Echt Bajor az egész úgy ahogy van. Ez is volt a lényeg amikor az Öreg megálmodta. A története röviden annyi, hogy az Öreg nem volt mindig öreg és fiatal korában szakácsnak tanult. Szakácsként egy segéddel együtt vágott neki az egész birodalom felépítésének és szinte szobáról szobára vette meg a házat, majd a következőt és így lett a mai hotel.
Kedves kis történet, a tanúság hogy mert álmodni, de nem kellett neki egyszerre az egész csak apródonként, de végül megcsinálta. Szóval a Chef (ahogyan mind nevezzük) a mai napig így él és bővíti a hotelét, szépen részletről részletre. Szerintem nagyon jól csinálja az Öreg és nagyon német : )
Ezt azért is mondom, mert akár mikor megyek oda hozzá, hogy kellene egy kis segítség vagy kérdésem van vagy éppen egy csavarhúzó kellene akkor abban a pillanatban segít és már intézi is.
…és amit szintén egy másik blogban olvastam, de nagyon is igazat kell adnom neki, amikor valami feladattal bíznak meg minket dolgozókat akkor soha nem parancsoló hangnemben teszik, hanem valahogy így:

„amikor van egy kis időd….”

Így azért jobban megy a munka és valóban magadénak érzed a munkád és lassan a hotelt is…így valós lojalitás érzésed alakul ki. Hát így megyünk be reggel dolgozni… hát így élünk mi és lassan így is gondolkodunk : ))

Szerintem mára ennyi elég is lesz.

Hamarosan jelentkezem addig is... Üdv a terminálról

A karácsonyi hangulatról elöljáróban annyit, hogy a képet nem én készítettem, hanem egy lelkes olvasó barátunk. Edi remélem nem haragszol, hogy felhasználtam a képedet, de te egy igazi fotográfus gyöngyszem vagy!!!!!!

A hotel tulajdonosék elutaztak 3 hétre Mauriziusra. Úgyhogy most van egy kicsi lazáskodás, bár az elutazáskor kaptunk egy 2 oldalas takarítási listát, hogy azért ne unatkozzunk… Úgyhogy a napi munka végeztével ezeket csinálgatjuk a munkaidő végéig. Most 8 nap munka áll előttünk, közben nincs pihenőnap, úgyhogy ezek most nem a legkönnyebb napjaink lesznek.

Igazi téli síelős idő van nálunk, úgyhogy az utolsó két napban most minden délutánunk szánkózással telt. Tegnap már olyan izomlázam volt, hogy megmondtam, hogy ma tuti nem megyek. Síelni is szeretnénk megtanulni, de most egyenlőre féltjük magunkat, nem hiányozna egy síbaleset. Bár mint régi barátaim, ismerőseim tudjátok, hogy Adornak szánkózás közben is sikerült már balesetet csinálnia pár évvel ezelőtt.

Most már szeretnénk hazamenni hamarosan, a szabadságot kikértük, de jövő héten derül ki, hogy mikor lesz belőle valami. Ez a leghosszabb idő, hogy nem voltunk otthon, lassan 3 hónapja nem láttuk az anyaföldet.

A karácsonyból és a szilveszterből nem nagyon érzékeltünk semmit, mert folyamatosan dolgoztunk, így minden napunk ugyanúgy telt, mint egy másik hétköznap. Karácsonykor díszítettünk azért karácsonyfát (életünk első karácsonyfája), és csináltunk töltött káposztát és bejglit is, bár a töltött káposzta nem az igazi volt, mert nem volt káposzta levél, amibe bele lehetett volna csomagolni a húsgombócot, itt ugyanis nem lehet ilyet kapni. De mindegy is, az íze volt a lényeg.

Szilveszterkor vettünk mi is tűzijátékot, amit fellőttünk már fél 10-kor, mert utána pihizés volt, mert másnap is dolgoztunk.

És végül aki szeretne egy jó sorozatot nézni, annak ajánlom a Hart of Dixie-t, amit a Férfi fán terem című sorozathoz tudnék hasonlítani. A sorozatot csak letölteni lehet, otthon egyenlőre nem fogják adni a tv-ben.

Jó olvasást, sziasztok!

Nem is tudom pontosan, hogy hol kezdjem, sajnos nem vagyok rendszeres blogoló. Tudom ezen változtatnom kellene és szerintem fogok is. Napközben remek gondolatok állnak össze a fejemben és mondanivalóm is van bőven (hiszen ismertek), csak mire eljön az este, sokszor kényelmesebb egy picit elterülni a TV előtt és csak bambulni. …most viszont eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt évet és bennem/bennünk kavargó érzelmeket és gondolatokat és hogyan is zártuk a „kinti” létünk első (nem teljes) évét.

Én bátran kijelenthetem, hogy személy szerint nekem, ez az ÉV nagyon sokat adott és olyan élményekkel lettem gazdagabb, amiket talán soha nem tapasztaltam volna meg, ha nem hozzuk meg életünk talán legnehezebb és egyben legjobb döntést és nem hagyjuk el szeretett HAZÁNKAT. Fontos tudnotok, hogy nem volt könnyű döntés, de azt amit nekünk ez az ország és a benne élő emberek adtak az enyhíti a fájdalmat…mint egy remek fájdalomcsillapító úgy hat az agyra.
A világ sokkal színesebb és sokkal több van benne, mit azt képzeltük volna és sokkal több van bennünk is, ezt szintén tapasztaltuk.  Összességében így, hogy az éve több mint 50%-át külföldön éltük le (30 éves fejjel) azt kell mondjam nagyobb rálátásunk lett a saját eddigi életünkre és az észrevétel szerint  vegetáltunk eddig, vagy mi!?
Olyan terveket dédelgetünk és olyan eseményekre gyűjtünk, amire otthon elképzelhetetlen lett volna (szokás szerint egy kicsit túlfogalmaztam) …szóval, ha nem is elképzelhetetlen, de nagyon sokáig tartana… és lassan kicsúszna a tervezés fázisából és átfogalmazódna, átkerülne „álom” kategóriába.
Biztosan vagytok így ezzel páran, hogy szeretnétek ezt vagy azt… de csak álmodoztok róla (én különösen ide tartozom).
Most érzem életemben először, hogy elérhetőek az álmok és lassan leereszkednek és tervek lesznek és élhető fizikai dolgokká/megélhető érzésekké vállnak. : )) Ne gondoljátok, hogy ez egy nyálas-buborékos- folyás, valóban nagyszerű, amikor elkezd élni ez ember ott legbelül és amikor azon kapod magad, hogy mosolyogsz  : )
Mi most ebben élünk és dolgozzuk fel az újabb történéseket és mérlegelünk és értékelünk és hasonlítunk és így tovább. Van mit feldolgozni azon amikor a főnököd megkérdezi mikor szeretnél szabadságra menni és mennyi időre gondoltál, vagy amikor a beosztásban figyelembe veszi, hogy a pároddal együtt legyetek, vagy amikor karácsonyi és újévi ajándékkal fogad reggel… és még sokáig írhatnám….vagy amikor mindenki mosolyog rád, akár a boltban fizetsz, vagy éppen az utcán sétálsz…

Tehát, ahogyan már írtam életünk egyik, ha nem a legnehezebb döntését hoztuk meg 30 éves fejjel és most elkezdtünk igazán élni, basszus erre soha nem gondoltam volna, bár nélkülözni kell a családunkat és barátainkat mégis azt mondhatom remek évet zártunk!

Reméljük továbbá azt is, hogy bár nem könnyű a döntés és nem mindenkinek áll módjában dönteni, mégis aki teheti próbálja ki (magát) és menjen külföldre dolgozni. Biztosan lesznek nehézségek (nálunk is voltak), de végül az eredmény és a "változás", amin keresztülmentek és az ezzel járó érzés kárpótol mindenért.

Minden kedves barátunknak és olvasónknak utólag is Boldog Új Évet Kívánunk! : )

Üdv a terminálról

A karácsonyra készülődve jártunk egy karácsonyi boltban. Az érzés olyan, mintha tényleg Télapó földjén járnánk. Minden dísz színenként csoportosítva, minden csillog amerre nézel. A falon és a plafonon mindenhol ágak, mintha valami erdőben járnál. Elég sok a vásárló, nemcsak a nézelődő, pedig az árai nem a legbarátibbak. A megérkezésünkkor egy kínai kiránduló csapat is járt ott, akik bőszen fényképezkedtek, többet majdnem elütött a bolt előtt pár autós is.

Az időjárás elég szeszélyes, tegnapelőtt nagy hó esett, ma meg 4 fok van, és 100 km/h-ás szél. Majd csak eldöntik ott fent, hogy melyik időjárás lenne jó. A lényeg, hogy hétvégén szikrázó napsütés és hó legyen, mert jönnek hozzánk vendégek otthonról, és az ő kívánságuk a hó volt, mert szeretnének síelni. Hát jó, legyen h(j)ó.

Az itteni tél egészen más, mint az otthoni, pontosabban a pesti tél. Itt csütörtöktől kezdve esik a hó, és most már egy jó darabig így is fog maradni. Már most mindenkinek megvan a karácsonyi hangulata. Egy-két boltban már szól a szokásos Merry Christmas-es dal, de nem megy az ember agyára. Viszont a karácsonyi dekorációk a házaknál, boltoknál ilyenkor már alapfelszereltség, akár városban, akár faluban él az ember. Úgyhogy sötétedés után minden gyönyörű.

A munkahelyünkön minden rendben, pontosan annyi ideje dolgozunk ott, mint az előző munkahelyünkön. Az érzés teljesen más, azaz sokkal jobb, és ameddig az előző munkahelyünkön minden napot túl kellett élni, és minden nap többször eszünkbe jutott, hogy talán haza kellene menni, addig a jelenlegi helyünkön minden gördülékeny, és mindenki nagyon kedves velünk. Bár itt is meg kell dolgozni keményen a pénzedért, hogy ne mondhassák azt, hogy más dolgozik meg a te fizetésedért. Sokan kérdezik, hogy milyen ellátást kapunk. S(z)óval, minden nap ebédet kapunk, amiért fizetünk is. Viszont frissen készül, nem több napos maradék hozzávalókból, és a tálalás, mintha étteremben lennénk. Ja, ott is vagyunk. Mert a hely ahol dolgozunk hotel, sörkert, étterem egyben, ami a város egyik legfelkapottabb helye.

Örülünk, hogy mertünk visszajönni, és próbára mertük magunkat tenni a közel sem tökéletes német nyelvtudásunkkal, az ismeretlennel, és az újjal. Bár lett volna lehetőségünk Tirolba átmenni, és egy téli szezont lehúzni, nem akartuk. Van már életünk, és majdnem mindenünk ami otthon is volt, „csak”  a CSALÁD ÉS A BARÁTOK nincsenek itt.

Az álom-munka elérése érdekében felfogadtunk egy magán tanárt, aki minden héten jön hozzánk tanítani. Ezzel is egy kicsit tréningezzük az agyunkat, és persze, ami a legfontosabb, megtanulunk jól németül beszélni. Az elmúlt hetekben többször tapasztaltuk, hogy milyen az, ha nem tudsz jól németül, és több jelentést adsz egy mondatnak. Pl. ki volt írva nálunk a hotelben valami olyasmi, hogy november 27-én lesz karácsonyi buli, vagy addig kell jelentkezni?? Mindez bayerisül. Na ez nem mindegy.

Már várjuk az egyik fő motiválónk Defoee újabb blogbejegyzéseit, mert hamarosan ő is visszatér a tiroli hegyek közé egy téli szezon erejéig. Ha van kedvetek olvassátok el az ő bejegyzéseit is:

http://kepzeltrip.blog.hu/

Augusztus 3-án írtam nektek utoljára. Azóta fordult velünk egyet a világ, egyenlőre úgy érezzük, hogy jobb irányba. Mindezek mellett túl vagyunk egy 1 hónapos magyarországi nyaraláson, egy szuperjó esküvőn.

Augusztus elején kezdett körvonalazódni bennünk, hogy a próbaidő letelte előtt elköszönünk csendben A HOTEL-től, mert nem érezzük annyira jól magunkat, hogy tovább maradjunk. Mindez az érzés a főnökünknek volt köszönhető, nem a kollegáknak. A főnökünk ugyanígy gondolkodott, ezért augusztus 15-én töltöttük az utolsó munkanapunkat A HOTELBEN. Ezután 1 hónapot töltöttünk otthon, felváltva Budapesten, Szegeden és Kőszegen. Minden családtagunkkal, barátainkkal együtt tudtunk lenni az 1 hónap alatt. Egy esküvőn is voltunk, ahol én voltam a tanú.

A távlati célunk az volt, hogy áttelepülünk Ausztriába, azon belül is Bécsbe, mert közel van az „otthonhoz”, mégsem kell legalább 7 órát autózni Magyarországig. Elmentünk ezért Bécsbe szétnézni, vittük magunkkal az önéletrajzainkat, és bementünk a munkanélküli központba. A munkanélküli központban rácsodálkoztunk, hogy mennyi munkalehetőség van, hogy nem tudják kirakni, hanem nyomtatott verzióban vannak, szinte lexikon méretben. Megbeszéltük, hogy hazavisszük magunkkal, (Kőszegre a szüleimhez) és átnézzük őket. De a hazafelé úton megbeszéltük a látottakat, és nem tetszett nekünk Bécs. Hogy miért? Olyan érzésünk volt, mint valami gyűjtőhelyen, ahol legalább 10-15-féle náció él együtt, és a benyomásunk nem az volt, hogy húúú de jó. Inkább elkezdtünk visszavágyni a hegyünkhöz Németországba. Másnap vissza is jöttünk, és elkezdődött a második felvonás…

Szerda este értünk haza, és másnap 4 hotelbe küldtük el a jelentkezésünket. Ebből 2 hotel keresett embert, a másik 2-re pedig azért, mert itt a faluban vannak. Kaptuk is a telefonhívást mindkét helyről, (ahol meg volt hirdetve az állás) hogy menjünk állásinterjúra. Az első hely egy közeli városban volt, tőlünk 12 km-re. Szimpatikus a hely, a tulajdonos, viszont csak 1 szabad hely volt nekem, feltétel, hogy megfelelek a próbanapon. De kaptunk tőle két címet, ahol tudomása szerint keresnek embert, és ott próbáljunk meg Adornak munkát találni. El is mentünk mindkét helyre, de az egyik helyen sokkal jobban kellett volna tudnia németül, de azt mondták jöjjön azért el, egy próbanapra. De a nehézség miatt megköszöntük a lehetőséget, és nem vállalta el. A másik hely, pedig csak októberig van nyitva, mert szezonálisan van csak nyitva, de ő pedig ajánlott egy harmadik helyet, ahová szintén elmentünk, de ott csak decembertől kellenénk mindketten. Mondta a tulajdonos, hogy úgyis van már egy magyar lány a konyhán, és meg van vele nagyon elégedve. Tehát várakozó álláspont, de boldog, mert egy helyre legalább megyek próbanapra. Mindez 3 nap alatt… Hazafelé jövet a faluba láttunk kiragasztva két munkalehetőséget, az egyik a cukrászdába, a másik a henteshez. A cukrászdába megkérdeztük, hogy pontosan miről lenne szó, de túl nehéz lett volna még nekem is: pultos munka, tehát kiszolgálás, torta rendelés felvétele stb. A henteshez is bementünk, ahol megmutatták, mit kellene csinálni, mivel ott helyben készítenek kaját (sült hús, rántott hús, köretek, májak elkészítve stb.)  ebben kellene segíteni. A bibi ott van, hogy ez csak részmunkaidős állás, heti 10 órával, amit a tulajdonos úgy gondolt, hogy délelőtt 1 óra, meg délután is. Ez azért nem a legjobb, de Ador azt mondta, hogy bevállalja, a tulajdonos meg azt, hogy kér pár napot a döntésig. A semminél azért ez is jobb!!

Ezután mentem a próbanapra, ahol meg voltak velem elégedve, kérték, hogy már másnaptól dolgozzak ott. Sőt! Ador is jöjjön másnap velem dolgozni, igaz, hogy nem volt még szobafiú idáig a hotelben, de tesznek egy próbát. Szerencsére Ador is bevált, sőt ő csinálja a házmesteri teendőket is. A történethez hozzátartozik, hogy a másik interjút lemondtuk, mert itt úgy érezzük, hogy mindent megkapunk, amit szeretnénk. Közben hívott a hentes, hogy menjen oda Ador dolgozni, de megköszöntük a lehetőséget, és mondtuk neki, hogy kapott egy teljes munkaidős állást, aminek nagyon örült, és sok sikert kívánt.

Szóval új helyen dolgozunk, ahol egyenlőre minden jó, szeretnek minket, és látják, hogy jól dolgozunk, és jó a hozzáállásunk is mindenhez. A főnökünk pedig nagyon rendes!

Hűű, már ezer éve nem írtunk nektek semmit, így most egy kicsit kárpótolni szeretnélek titeket.

Az elmúlt 1 hónapban úgy érzem sok minden nem történt. Kezdeném ott, hogy június végén kaptunk 3 nap szünnapot egyszerre, így hazamentünk az én szüleimhez. Nagyon jó érzés volt hazamenni, kicsit feltöltődni. Azután kezdődtek a munkás hétköznapok, amik még 4 hétig tartanak, mert utána egy hosszabb szabadságon leszünk, amikor is megyünk haza esküvőre, családhoz, barátokhoz stb. Már számoljuk az időt. Ne értsétek félre nem olyan rossz itt nekünk, de mégis  furcsa, hogy nincsenek itt a barátaink, családunk, és úgy néz ki ez a hely nem bővelkedik barátokban. A munkahelyen a közvetlen kollegáink idősek, vagy nem vagyunk egy hullámhosszon, de nagyon nem, vagy pirmitívek. Ez a szó nem elírás, ez Edina barátnőmmel közösen kitalált szavunk, hamarosan le is fogjuk védetni. Ugye Edi? A jelentése egyébként primitív a harmadikon legalább.

Nem baj, majd mindenkivel távolról tartjuk a kapcsolatot, de hát ez mégsem olyan, és meddig tarthatóak így a barátságok?!

A hotelben nehéz a munka, találkoztunk magyarral is, aki továbbképzésre jött, és odajött hozzánk beszélgetni. A főnök nagyon nehéz természetű, érzelem alapon irányít. A vezetésre nem tanították meg, vagy lehet, hogy próbálták, de nem sikerült, az a lényeg, hogy megy a saját feje után. Egyébként azon gondolkodtam, hogy tanítható a vezetés, vagy csak egy iránymutatás adható, hogyan is lehet az ember jó vezető. Nincs meeting, ami alapján mindenki tudná, hogy milyen vendégek vannak, mit kell róluk tudni, mikor jönnek, mikor mennek el, milyen plusz igényük van stb. Ezek mindig utólag derülnek ki, és fel vannak háborodva, hogy nem tudtad, nem szólt senki? Hát nem. De egy vezetőnek nem szólhatsz, hogy figyu, reggelente munkakezdés előtt nem akarsz 5 percben valamit mondani? Mindent csak folyosói pletykából lehet megtudni.

A hotelről még nem is írtunk, pedig szeretnék egy kis információt adni nektek róla:

A hotel Münchentől 80 km-re egy kis faluban fekszik, ahol 2400 fő lakik. Az egész falu a vendégekre épít, úgyhogy 4000 db. kiadó ágyuk van. A hotel egy 131 szobás, 240 férőhelyes 4 csillagos hotel. Tartozik hozzá egy pici wellness részleg medencével, 2 óriási szaunával, kozmetikával, masszőrökkel és egy óriási konditeremmel. Összesen 50 dolgozó van, ebből 9 magyar. Sok visszajáró vendég van, illetve csoportok érkeznek gyakran. Vasárnap éppen Magyarországról érkezett egy kínai csoport, és hozták magukkal a magyar holmikat, amiket ott vásároltak. J A visszajáró vendégek nagyobb kitüntetést kapnak, VIP vendégként kezeljük őket. Pl. névre szóló üdvözlő kártya, plusz párnák, ajándék kézkrém, körömreszelő, egészségügyi szett stb. A megérkezés után mehetnek a bárba iszogatni, vagy valami harapnivalót magukhoz venni, vagy csak egyszerűen kifeküdni vagy kiülni az udvarokon lévő alkalmatosságokra, és onnan nézhetik a tájat, többek között a mellettünk lévő 1400 magas hegyet, ahová akár fel is mehetnek felvonóval. (Erről a felvonóról írtam már korábban, hogy a házunk mögött van a felszállás.) Ebből is látható, hogy a hotel és házunk között kb. 150 méter van. Majd ha az erkélyünknél lévő fa lehullatja a leveleit, akkor lefényképezem nektek, hogy lássátok a távolságot is.

A jövő héten készülődünk Münchenbe, remélem, összejön, mert az esküvőre még nincs ruhám. Arról is lesz beszámoló természetesen.

Azért szinte minden nap hezitálunk (hezitálok), hogy hogyan is lenne jó? Hazamenjük, vagy maradjunk? Mi is csináljuk? Itt nyugis az élet, jó a pénz DE….

Ajánlom figyelmetekbe a Julie&Julia – Két nő egy recept című filmet, amit nem régen néztem meg. És igen, filmajánló lettem. J

Legyetek jók, hamarosan írunk még, és mellékelek egy képet, én fotóztam a munkahelyi iroda ablakából!

Ki és Hol szeretne dolgozni?

Ez a kérdés itt munka közben szinte minden percben megfordul az ember fejében... ezt értsétek úgy, hogy valóban minden percben :)
Aztán jönnek a nyugtató gondolatok... nem baj jó lesz, amikor megérkezik a fizetés, de az igazság az hogy az csak egy pillanat (egy telefon csipogás) egy egész hónapban és lássuk be ez nagyon kevés idő és mégis az életedet alapjaiban változtatja meg. Miért is csináljuk ezt az egészet? A pénzért, vagy mert otthon nem találtuk meg a számításainkat?
Valóban örök elégedetlenek vagyunk amikor otthon vagyunk, akkor ki akarunk jönni egy jobb élet reményében és amikor kint vagyunk, akkor vissza akarunk menni...

Ez nagyon érdekes és egyben bosszantó is, mert nem hagynak nyugodni ezek a gondolatok és lényegében ezek azok a pillanatok, amik minden órában az eszedben vannak…

…és eközben meglátom az udvaron a tréninges srácokat, akik vidáman „játszanak”

Szóval mikor van jó helyen egy ember, ezt miből lehet tudni vagy észrevenni, mit kell ahhoz tenni, hogy valaki jó helyre kerüljön és milyen döntéseket és mikor kell meghozni…….hogy jóó legyen!?

Aki tudja írjon : )

Sziasztok!

Eltelt egy újabb hét. Ma szabadnapos vagyok, A barátom pedig 6:00-tól 15:00-ig dolgozik. Sokan kérdeztétek, hogy pontosan mit is csinálunk, miből áll a munka, ezért megpróbálom nektek leírni.

Szobalányként összesen 9-en dolgozunk, ebből 4 férfi. A közvetlen főnökünk nő, aki magyar. J A munkaidő reggel 6:00-15:00-ig, vagy 08:00-17:00-ig tart. Aki reggel 6:00-ra megy, annak a közös helységeket pl. recepció, irodák, nyilvános wc, dolgozói wc, billiárd terem és a bárt kell rendbe rakniuk. 7:30-tól 08:00-ig reggeli szünet van, ami abból áll, hogy lehet a bárból kávét, teát hozni magunknak, és kapunk reggelit is. Általában a szakács kikészít nekünk sajtot, felvágottat, néha lekvárt és nutellát is, és mennyei finom zsemlét is. Megjegyzem ennél finomabb zsemlét, még soha nem ettem. 8:00-tól kezdődik a munka, mindenki megkapja egy papíron a beosztását, amin az szerepel, hogy melyik szobákat kell megcsinálni, egyedül, vagy valakivel párban. Ez azért fontos, mert senkinek sincsenek állandó szobái. Van maradós szoba, aki több napra érkezett a hotelbe, van elmenős szoba, aki kiköltözött a hotelből, és van érkezős szoba, amit megkell csinálni, vagy csak ellenőrizni kell, hogy tényleg rendben van-e. Ebédszünet 11:30-tól 12:00-ig van, amit kapunk a hoteltől térítés ellenében. Ha nem eszel, akkor is levonják a fizuból. Ezek azért nem a legminőségibb ebédek, mert van olyan is, hogy több napja el lett készítve, és azt kapjuk meg. (Még az is lehet, hogy a hűtőbe se került be.) Gyakran van kolbász sült krumplival, meg húsos tészta. Ami furcsa, hogy leves, krumplipüré, vagy petrezselymes krumpli sincs, mert itt olyat nem esznek. Maximum készen elkészíttetve hozatnak. A munkát 14:00-ig illik befejezni, ha korábban végzel, akkor a többieknek kell segíteni.

14:30-tól 15:00-ig kávészünet van, a reggelesek, hazamennek, a maradósok pedig porszívóznak a folyosókon, megint megcsinálják a közös és a dolgozói wc-ket. Majd 17:00-kor indulás haza.

Minden héten 2 pihenőnap, ha ünnepnap van, akkor 3 nap jár, ezt a főnökasszony osztja be. Idáig minden héten 1-1 pihenőnap közös volt a párommal, figyelt erre.

A héten sok Tagungs-os volt, ami annyit jelent, hogy a hotelben nagyon sok cég tartja Svájcból, Ausztriából, Németországból a tréningjeit, továbbképzéseit. Általában az emberek 2-3 napig maradnak, addig tágítják a fejüket. Tegnap az udvaron (mert végre 2 hét után elállt az eső) tartották a tréningüket. Én meg irigykedtem, hogy de jó nekik, én is inkább fejtágításra mennék, mint takarítanék, de hát ezt választottuk. A barátom ebéd után kérdezte, hogy láttam-e a tréningeseket kint az udvaron, mert ő igen, és annyira irigykedik rájuk. Na, ennyit erről, hogy hol is szeretnék dolgozni, irodában vagy takarítóként, de egyenlőre, ez tűnik a legjobb döntésnek, bár nagyon nehéz. Főleg az, hogy mindenhol németül beszélnek, mindent megérteni stb. Egyenlőre gyűjtjük a pénzt, és próbáljuk a szabadidőnket okosan kihasználni, és nem arra gondolni, hogy basszus menjünk már haza…

Miközben írom a blogot, kint ülök az erkélyen, mellékelek egy fotót a kilátásról, hangot nem tudok küldeni, de közben csicseregnek a madarak, rengeteg madár, és hallom a felvonót, ami megy fel a hegyre. A felvonó kb.200 méterre van a házunk mögött.

Minden jót nektek, hamarosan újra írok.