Ahogyan az előző bejegyzésben is írtam az orvoshoz tett látogatás bizony időről-időre szükséges lehet, így vagyok ezzel én is. Tehát, amint írtam vérvételre volt szükségem, amiből kiderült, hogy a pajzsmirigyem nem űzi rendesen a hormonok termelést…egy kicsit lustálkodik.
A véreredményben pár tizedes eltérés mutatta az alulműködést. A doktornő szerint szükséges volt még egy kis „csapolás” : ((( aminek természetesen szintén nagyon örültem, de a végeredmény végülis pozitív lett!
Nincs szükségem semmilyen kezelésre továbbiakban! : ))
Ami még ennél is jobb hír, hogy a barátnőm, akinek magas vérnyomásra kellett gyógyszert szednie kb 5 éve. Neki pedig abba lehet hagyni a gyógyszeres kezelést, mert egyszerűen nincs rá tovább szüksége! Ilyenkor azt mondom, hogy meggyógyított minket „ez az élet” és a nyugalom!!! : )

Na, de kanyarodjunk át egy kicsit más témára.
A testvérem, aki éppen Londonban él meglátogatott minket egy hétre. Mondanom sem kell, hogy milyen jó volt Őt látni, mert napra pontosan fél éve találkoztunk utoljára. Igen ez mindig egy kérdéses rész a külföldön élőknél, hogy vajon meddig bírjuk a család és barátok nélkül. Tegyük fel, hogy van egy nagyon jó, kényelmes és nyugodt életünk és tényleg mondhatni megvan az embernek mindene csak a családja és barátai nincsenek vele (annyit, amennyit kellene). Nehéz kérdés annyi szent, mit kell vagy kellene ilyenkor válaszolni erre a kérdésre. Önző vagyok, ha azt mondom, hogy kint jobb nekem és a páromnak és nem szeretnék hazamenni…és ami több a „sokknál” hogy az előző mondatomban hazudtam is. Mert igenis haza szeretnénk menni és szerintem nagyjából mindenki haza szeretne, csak nem lehet, nem érdemes és még sok érv van itt (amit felesleges felsorolni, mert mindenki tudja).
Na, szóval öcsém, mert hogy egy fiatal 22 éves srácról beszélünk, fogta magát és lelépett Londonba. Ezt már másodszor lépi meg fiatal kora ellenére és érthető miért teszi : )) egyrészt viszi még azaz energia, ami hajt egy fiatal kölköt és keresi a kalandot, amiből bőven kijut ha az ember külföldön él! : ))
Tehát a találkozás régóta váratott magára és egy remekül sikerült héten vagyunk túl. Bemutattam neki a minket körülvevő környezetünket és azt a miliőt, ami miatt mi is jól érezzük magunkat itt. Biztosan furcsa volt neki egy London méretű nagyváros után, de nekünk is az volt Budapest után…amit baromi könnyű és szinte azonnal megszokik az ember, az a mérhetetlen csend és nyugalom, ami folyamatosan jelen van. Bejártunk hegyet, völgyet és megkóstoltuk az itteni söröket, közben sokat beszélgettünk és egy csomó otthoni dolgot és történést kiveséztünk. Mit is mondjak remek egy hét volt és baromi gyorsan eltelt...

de beszéljenek egy kicsit a képek is...

A falunk felett

A Hörnle csúcsa

Ide betértünk egy sörre

Szánkópálya

A szánkópálya érdekesebb része : ))

Szóval, ilyenformán telt el egy remek hét a tesómmal : ))
Minden kedves olvasónak kellemes időtöltést.

Üdv a terminálról

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.