A következő irományom „cím nélkül ” írom, hiszen nem lehet címet adni annak, ami most a fejemben van. Nem is tudom, hogyan milyen formában kezdjem, mivel lehet kezdeni, hogy érthető és követhető legyek számotokra… szeretnék megszabadulni sok-sok fejembe kavargó gondolattól…

Grüß Dich!, vagy Üdvözöllek Téged! Mi már csak így köszönünk errefelé. Az iskolában tanult kifejezések, és a kőbe vésett dolgok itt nem igazán nyernek sokszor értelmet. Az iskolában a Guten Tag kifejezést tanultuk, na azt itt még sohasem hallottam. A kérdő mondat is elég…

Hát igen, végre megérkezett az első építő jellegű kritika az utolsó blogbejegyzéshez. Örülök neki, köszi Peti. :-) A változásról már elkezdtem nektek mesélni, de nem igazán fejtettem ki, hogy mire is gondolok. Szóval a történet ott kezdődött, hogy már úgy éreztük, hogy…

Vízkereszt napján (január 6.) Bajorországban hagyomány, hogy ilyenkor aprócska királyok házalnak, becsengetnek,   énekelnek és áldást mondanak a házra. Az ajtófélfára ezt írják fel :20 + C + M + B + 14. Az ilyenkor összegyűjtött adományokat, pedig jótékony célokra…

Sok blogot követek napi szinten, és egyre többször látom azt, hogy valami miatt abbamaradtak a bejegyzések.  Hát igen, én is,mi is egy picit lusták vagyunk arra, hogy írjunk. Mert ha már megvan a blog, akkor miért nem írok?! Úgyhogy inkább írok… Az utolsó blog bejegyzés…