Nem is tudom pontosan, hogy hol kezdjem, sajnos nem vagyok rendszeres blogoló. Tudom ezen változtatnom kellene és szerintem fogok is. Napközben remek gondolatok állnak össze a fejemben és mondanivalóm is van bőven (hiszen ismertek), csak mire eljön az este, sokszor kényelmesebb egy picit elterülni a TV előtt és csak bambulni. …most viszont eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt évet és bennem/bennünk kavargó érzelmeket és gondolatokat és hogyan is zártuk a „kinti” létünk első (nem teljes) évét.

Én bátran kijelenthetem, hogy személy szerint nekem, ez az ÉV nagyon sokat adott és olyan élményekkel lettem gazdagabb, amiket talán soha nem tapasztaltam volna meg, ha nem hozzuk meg életünk talán legnehezebb és egyben legjobb döntést és nem hagyjuk el szeretett HAZÁNKAT. Fontos tudnotok, hogy nem volt könnyű döntés, de azt amit nekünk ez az ország és a benne élő emberek adtak az enyhíti a fájdalmat…mint egy remek fájdalomcsillapító úgy hat az agyra.
A világ sokkal színesebb és sokkal több van benne, mit azt képzeltük volna és sokkal több van bennünk is, ezt szintén tapasztaltuk.  Összességében így, hogy az éve több mint 50%-át külföldön éltük le (30 éves fejjel) azt kell mondjam nagyobb rálátásunk lett a saját eddigi életünkre és az észrevétel szerint  vegetáltunk eddig, vagy mi!?
Olyan terveket dédelgetünk és olyan eseményekre gyűjtünk, amire otthon elképzelhetetlen lett volna (szokás szerint egy kicsit túlfogalmaztam) …szóval, ha nem is elképzelhetetlen, de nagyon sokáig tartana… és lassan kicsúszna a tervezés fázisából és átfogalmazódna, átkerülne „álom” kategóriába.
Biztosan vagytok így ezzel páran, hogy szeretnétek ezt vagy azt… de csak álmodoztok róla (én különösen ide tartozom).
Most érzem életemben először, hogy elérhetőek az álmok és lassan leereszkednek és tervek lesznek és élhető fizikai dolgokká/megélhető érzésekké vállnak. : )) Ne gondoljátok, hogy ez egy nyálas-buborékos- folyás, valóban nagyszerű, amikor elkezd élni ez ember ott legbelül és amikor azon kapod magad, hogy mosolyogsz  : )
Mi most ebben élünk és dolgozzuk fel az újabb történéseket és mérlegelünk és értékelünk és hasonlítunk és így tovább. Van mit feldolgozni azon amikor a főnököd megkérdezi mikor szeretnél szabadságra menni és mennyi időre gondoltál, vagy amikor a beosztásban figyelembe veszi, hogy a pároddal együtt legyetek, vagy amikor karácsonyi és újévi ajándékkal fogad reggel… és még sokáig írhatnám….vagy amikor mindenki mosolyog rád, akár a boltban fizetsz, vagy éppen az utcán sétálsz…

Tehát, ahogyan már írtam életünk egyik, ha nem a legnehezebb döntését hoztuk meg 30 éves fejjel és most elkezdtünk igazán élni, basszus erre soha nem gondoltam volna, bár nélkülözni kell a családunkat és barátainkat mégis azt mondhatom remek évet zártunk!

Reméljük továbbá azt is, hogy bár nem könnyű a döntés és nem mindenkinek áll módjában dönteni, mégis aki teheti próbálja ki (magát) és menjen külföldre dolgozni. Biztosan lesznek nehézségek (nálunk is voltak), de végül az eredmény és a "változás", amin keresztülmentek és az ezzel járó érzés kárpótol mindenért.

Minden kedves barátunknak és olvasónknak utólag is Boldog Új Évet Kívánunk! : )

Üdv a terminálról