A mai szép kis vasárnapi napon sokat gondolkodtam milyen témával hozakodjam elő, amit értékeltek és nem tűnik elcsépeltnek. Nehéz olyan témát választani a "külföldi élet"-en belül és azt olyan formában tálalni, amit már nem hallott volna az ember 100x valamelyik ismerősétől, vagy éppen valamilyen műsorból...
Én is folyamatosan követem az otthoni eseményeket és napokban egy közösségi oldalon láttam egy cikket, amiben Matolcsy azt nyilatkozta, hogy több mint 500 ezer magyar vándorolt ki az elmúlt években Magyarországról külföldre....és a szomorú tény szerinte vagy a tanácsadók/elemzők szerint, hogy a legagilisabbak és kockázatvállalóbbak vágnak neki a "nagy út"-nak.... Szerintem pedig sokszor a hírek hallatán az vállal kockázatot, aki otthon marad (sajnos). Nem szeretném el viccelni, mert ez véresen komoly, de a politikába viszont nem mennék bele, mert nem értek hozzá és ez a blog amúgy sem erről szól (még szerencse). Sokkal inkább szól az érzésekről az emberben lejátszódó és kavargó gondolatokról és végül is tényekről, felfedezésekről és érdekességekről. Az ilyen és ehhez hasonló irományok leegyszerűsíthetik sok embernek a döntést és erőt adhatnak másoknak a váltáshoz és valóban sokkal egyszerűbbnek tűnik kintről visszanézni, mint nekivágni.

Nagyon vicces, milyen más világban élünk otthon és milyen másként gondolkodnak itt sokan. Az egyik hasonló blogban olvastam, hogy itt egy hotel vezető/vagy tulajdonos nem csak igazgató (manager), hanem házigazda. Ez valóban így van. Nálunk sincs másként és minden nap reggel 7kor már lent van az irodában és dolgozik, ha kell akkor az elromlott wc-t szereli meg (ezt azért tudom mert együtt csináltuk) : )) ...és ha kell akkor a konyhán segít...méghozzá minden egyes nap (szombat, vasárnap sem kivétel 75 éves kora ellenére sem). Persze, mondhatjuk azt, hogy Ő már csak azért csinálja, mert szereti és a munka élteti...de eddig is kellett valakinek csinálnia és ide is el kellett jutnia nem!? Érdekes látni az "Öreget" én így hívom és érdekes azt látni mellette mennyi mindent csinál még. Szerintem példa lehet sokunk előtt : ))
Ha már itt tartunk mesélek egy kicsit a munkahelyről részletesebben, ha még nem tettem volna meg.
Mi egy kis Hotelben (26 szobás) dolgozunk, amiben található még egy étterem, télikert és sörterasz is. Echt Bajor az egész úgy ahogy van. Ez is volt a lényeg amikor az Öreg megálmodta. A története röviden annyi, hogy az Öreg nem volt mindig öreg és fiatal korában szakácsnak tanult. Szakácsként egy segéddel együtt vágott neki az egész birodalom felépítésének és szinte szobáról szobára vette meg a házat, majd a következőt és így lett a mai hotel.
Kedves kis történet, a tanúság hogy mert álmodni, de nem kellett neki egyszerre az egész csak apródonként, de végül megcsinálta. Szóval a Chef (ahogyan mind nevezzük) a mai napig így él és bővíti a hotelét, szépen részletről részletre. Szerintem nagyon jól csinálja az Öreg és nagyon német : )
Ezt azért is mondom, mert akár mikor megyek oda hozzá, hogy kellene egy kis segítség vagy kérdésem van vagy éppen egy csavarhúzó kellene akkor abban a pillanatban segít és már intézi is.
…és amit szintén egy másik blogban olvastam, de nagyon is igazat kell adnom neki, amikor valami feladattal bíznak meg minket dolgozókat akkor soha nem parancsoló hangnemben teszik, hanem valahogy így:

„amikor van egy kis időd….”

Így azért jobban megy a munka és valóban magadénak érzed a munkád és lassan a hotelt is…így valós lojalitás érzésed alakul ki. Hát így megyünk be reggel dolgozni… hát így élünk mi és lassan így is gondolkodunk : ))

Szerintem mára ennyi elég is lesz.

Hamarosan jelentkezem addig is... Üdv a terminálról