Augusztus 3-án írtam nektek utoljára. Azóta fordult velünk egyet a világ, egyenlőre úgy érezzük, hogy jobb irányba. Mindezek mellett túl vagyunk egy 1 hónapos magyarországi nyaraláson, egy szuperjó esküvőn.

Augusztus elején kezdett körvonalazódni bennünk, hogy a próbaidő letelte előtt elköszönünk csendben A HOTEL-től, mert nem érezzük annyira jól magunkat, hogy tovább maradjunk. Mindez az érzés a főnökünknek volt köszönhető, nem a kollegáknak. A főnökünk ugyanígy gondolkodott, ezért augusztus 15-én töltöttük az utolsó munkanapunkat A HOTELBEN. Ezután 1 hónapot töltöttünk otthon, felváltva Budapesten, Szegeden és Kőszegen. Minden családtagunkkal, barátainkkal együtt tudtunk lenni az 1 hónap alatt. Egy esküvőn is voltunk, ahol én voltam a tanú.

A távlati célunk az volt, hogy áttelepülünk Ausztriába, azon belül is Bécsbe, mert közel van az „otthonhoz”, mégsem kell legalább 7 órát autózni Magyarországig. Elmentünk ezért Bécsbe szétnézni, vittük magunkkal az önéletrajzainkat, és bementünk a munkanélküli központba. A munkanélküli központban rácsodálkoztunk, hogy mennyi munkalehetőség van, hogy nem tudják kirakni, hanem nyomtatott verzióban vannak, szinte lexikon méretben. Megbeszéltük, hogy hazavisszük magunkkal, (Kőszegre a szüleimhez) és átnézzük őket. De a hazafelé úton megbeszéltük a látottakat, és nem tetszett nekünk Bécs. Hogy miért? Olyan érzésünk volt, mint valami gyűjtőhelyen, ahol legalább 10-15-féle náció él együtt, és a benyomásunk nem az volt, hogy húúú de jó. Inkább elkezdtünk visszavágyni a hegyünkhöz Németországba. Másnap vissza is jöttünk, és elkezdődött a második felvonás…

Szerda este értünk haza, és másnap 4 hotelbe küldtük el a jelentkezésünket. Ebből 2 hotel keresett embert, a másik 2-re pedig azért, mert itt a faluban vannak. Kaptuk is a telefonhívást mindkét helyről, (ahol meg volt hirdetve az állás) hogy menjünk állásinterjúra. Az első hely egy közeli városban volt, tőlünk 12 km-re. Szimpatikus a hely, a tulajdonos, viszont csak 1 szabad hely volt nekem, feltétel, hogy megfelelek a próbanapon. De kaptunk tőle két címet, ahol tudomása szerint keresnek embert, és ott próbáljunk meg Adornak munkát találni. El is mentünk mindkét helyre, de az egyik helyen sokkal jobban kellett volna tudnia németül, de azt mondták jöjjön azért el, egy próbanapra. De a nehézség miatt megköszöntük a lehetőséget, és nem vállalta el. A másik hely, pedig csak októberig van nyitva, mert szezonálisan van csak nyitva, de ő pedig ajánlott egy harmadik helyet, ahová szintén elmentünk, de ott csak decembertől kellenénk mindketten. Mondta a tulajdonos, hogy úgyis van már egy magyar lány a konyhán, és meg van vele nagyon elégedve. Tehát várakozó álláspont, de boldog, mert egy helyre legalább megyek próbanapra. Mindez 3 nap alatt… Hazafelé jövet a faluba láttunk kiragasztva két munkalehetőséget, az egyik a cukrászdába, a másik a henteshez. A cukrászdába megkérdeztük, hogy pontosan miről lenne szó, de túl nehéz lett volna még nekem is: pultos munka, tehát kiszolgálás, torta rendelés felvétele stb. A henteshez is bementünk, ahol megmutatták, mit kellene csinálni, mivel ott helyben készítenek kaját (sült hús, rántott hús, köretek, májak elkészítve stb.)  ebben kellene segíteni. A bibi ott van, hogy ez csak részmunkaidős állás, heti 10 órával, amit a tulajdonos úgy gondolt, hogy délelőtt 1 óra, meg délután is. Ez azért nem a legjobb, de Ador azt mondta, hogy bevállalja, a tulajdonos meg azt, hogy kér pár napot a döntésig. A semminél azért ez is jobb!!

Ezután mentem a próbanapra, ahol meg voltak velem elégedve, kérték, hogy már másnaptól dolgozzak ott. Sőt! Ador is jöjjön másnap velem dolgozni, igaz, hogy nem volt még szobafiú idáig a hotelben, de tesznek egy próbát. Szerencsére Ador is bevált, sőt ő csinálja a házmesteri teendőket is. A történethez hozzátartozik, hogy a másik interjút lemondtuk, mert itt úgy érezzük, hogy mindent megkapunk, amit szeretnénk. Közben hívott a hentes, hogy menjen oda Ador dolgozni, de megköszöntük a lehetőséget, és mondtuk neki, hogy kapott egy teljes munkaidős állást, aminek nagyon örült, és sok sikert kívánt.

Szóval új helyen dolgozunk, ahol egyenlőre minden jó, szeretnek minket, és látják, hogy jól dolgozunk, és jó a hozzáállásunk is mindenhez. A főnökünk pedig nagyon rendes!