Hát igen, végre megérkezett az első építő jellegű kritika az utolsó blogbejegyzéshez. Örülök neki, köszi Peti. :-)

A változásról már elkezdtem nektek mesélni, de nem igazán fejtettem ki, hogy mire is gondolok. Szóval a történet ott kezdődött, hogy már úgy éreztük, hogy váltanunk kell, tovább szeretnénk lépni. Változtatni május-június körül szerettünk volna. De! Sok olyan változás történt a munkahelyünkön, ami nekünk nem tetszett, és úgy döntöttünk, hogy a változás mezejére február 15-től lépünk. Megyünk haza egy kb. 2 hónapos időtartamra, amit szeretnénk tanulással tölteni. Aztán vissza fogunk jönni, és folytatjuk a munkát, reméljük, hogy már egy magasabb szinten.

Bent a munkahelyen most nyugi van, mert a főnökék 3 hétre elutaztak a rendes évi szabadságukra. Ilyenkor mindig külföldre utaznak, most éppen Thaiföld lett a cél. Minden nap e-mailekkel bombázzák a hotelt, hogy minden rendben van-e, illetve 2 „felügyelőt” is ránk állítottak, hogy biztosan minden rendben menjen, ameddig ők nincsenek idehaza. Aztán végre az egyik e-mailben már hírt adtak arról is, hogy érzik magukat. A beszámoló a következő volt: Az idő meleg, a víz meleg, a sör nagyon finom, a bor pedig nagyon drága. Hát igen, kinek mi a fontos. A „felügyelők” minden nap jönnek a hotelba, egyik a főnök (továbbiakban a séf) első házasságából született lánya. (A 2. házasságból valószínű, hogy nem fog születni, mert a séf már 74 éves, a második felesége 46, és elmondása alapján utálja a gyerekeket). Szóval a séf lányáról, annyit kell tudni, hogy ha a séf 100%-ot vár el tőled, akkor a lánya 1000%-ot. Szóval nem egyszerű. Most megkapta azt a feladatot, hogy adjon fel hirdetést az újságban, hogy szobalányokat keresnek. Állítólag sok önéletrajz érkezett, de neki csak az a jó, aki „deutscher” azaz német. De azt mindenki tudja, hogy a németek nem csinálnak ilyen munkát, ha meg mégis, akkor abban nincs köszönet. Mi már dolgoztunk itt 3 német szobalánnyal, de azok vagy az erkélyen ültek és nézelődtek, vagy sms-eztek egész nap, és nézték ahogy mi dolgozunk. Úgyhogy gyorsan ki is lettek rúgva. Így maradtunk mi 2-en magyarok, meg egy portugál lány. Aki most szintén elmegy vasárnaptól, mert 1 hónapja tudta meg, hogy 7-8 hónapos terhes…….február 20-ra van kiírva szülni. Igen, tudom érdekes ez a sztori, nekem is az, de ami a legdurvább, hogy nem vettük észre rajta. De igen, láttuk, hogy van hasa, de az már az 1 gyerek születése után maradt rajta, és azt mondta, hogy valami nőgyógyászati problémája is van, így annak betudtuk, hogy azért ilyen nagy a hasa kb. 1 éve.

Szóval az önéletrajzok között a „felügyelő” bőven tud válogatni. Az egyik kiszemeltje a helyünkre egy 67 éves néni. Erre a Hausdame (a mi közvetlen főnökünk) azt mondta, hogy ugye ez csak valami vicc. Ezt a munkát már ilyen korban nem lehet ellátni. Hát nem vicc. Nem is lényeges, mert nem a mi  problémánk, oldja meg az, akinek ez a feladata. A másik „felügyelőnk” a séf második feleségének az anyukája. Aki mindenféle mondvacsinált indokkal bejön, leül a recepciónál a kanapéra, és nézi, hogy ki hogy csinálja a nagytakarítást. A január minden évben a nagytakarítás hónapja, mert holtszezon van, az egész hotelban csak pár szobafoglalás van, azok is csak üzletemberek, akiknek valami dolguk van a városban, vagy a környékén. Ilyenkor kapunk egy hosszú listát, hol mit kell csinálni, és amikor a séfék visszaérkeznek a nyaralásból, akkor ezt ellenőrzik, valóban meg lett-e csinálva?!  A séfék jövő héten pénteken érkeznek haza, úgyhogy még van egy kis idő, amit viszonylagosan nyugiban tudunk tölteni.

Szép napot Nektek!!!!

Ui: a képen Garmisch-Partenkirchen-t láthatjátok szilveszter éjjel