Hűű, már ezer éve nem írtunk nektek semmit, így most egy kicsit kárpótolni szeretnélek titeket.

Az elmúlt 1 hónapban úgy érzem sok minden nem történt. Kezdeném ott, hogy június végén kaptunk 3 nap szünnapot egyszerre, így hazamentünk az én szüleimhez. Nagyon jó érzés volt hazamenni, kicsit feltöltődni. Azután kezdődtek a munkás hétköznapok, amik még 4 hétig tartanak, mert utána egy hosszabb szabadságon leszünk, amikor is megyünk haza esküvőre, családhoz, barátokhoz stb. Már számoljuk az időt. Ne értsétek félre nem olyan rossz itt nekünk, de mégis  furcsa, hogy nincsenek itt a barátaink, családunk, és úgy néz ki ez a hely nem bővelkedik barátokban. A munkahelyen a közvetlen kollegáink idősek, vagy nem vagyunk egy hullámhosszon, de nagyon nem, vagy pirmitívek. Ez a szó nem elírás, ez Edina barátnőmmel közösen kitalált szavunk, hamarosan le is fogjuk védetni. Ugye Edi? A jelentése egyébként primitív a harmadikon legalább.

Nem baj, majd mindenkivel távolról tartjuk a kapcsolatot, de hát ez mégsem olyan, és meddig tarthatóak így a barátságok?!

A hotelben nehéz a munka, találkoztunk magyarral is, aki továbbképzésre jött, és odajött hozzánk beszélgetni. A főnök nagyon nehéz természetű, érzelem alapon irányít. A vezetésre nem tanították meg, vagy lehet, hogy próbálták, de nem sikerült, az a lényeg, hogy megy a saját feje után. Egyébként azon gondolkodtam, hogy tanítható a vezetés, vagy csak egy iránymutatás adható, hogyan is lehet az ember jó vezető. Nincs meeting, ami alapján mindenki tudná, hogy milyen vendégek vannak, mit kell róluk tudni, mikor jönnek, mikor mennek el, milyen plusz igényük van stb. Ezek mindig utólag derülnek ki, és fel vannak háborodva, hogy nem tudtad, nem szólt senki? Hát nem. De egy vezetőnek nem szólhatsz, hogy figyu, reggelente munkakezdés előtt nem akarsz 5 percben valamit mondani? Mindent csak folyosói pletykából lehet megtudni.

A hotelről még nem is írtunk, pedig szeretnék egy kis információt adni nektek róla:

A hotel Münchentől 80 km-re egy kis faluban fekszik, ahol 2400 fő lakik. Az egész falu a vendégekre épít, úgyhogy 4000 db. kiadó ágyuk van. A hotel egy 131 szobás, 240 férőhelyes 4 csillagos hotel. Tartozik hozzá egy pici wellness részleg medencével, 2 óriási szaunával, kozmetikával, masszőrökkel és egy óriási konditeremmel. Összesen 50 dolgozó van, ebből 9 magyar. Sok visszajáró vendég van, illetve csoportok érkeznek gyakran. Vasárnap éppen Magyarországról érkezett egy kínai csoport, és hozták magukkal a magyar holmikat, amiket ott vásároltak. J A visszajáró vendégek nagyobb kitüntetést kapnak, VIP vendégként kezeljük őket. Pl. névre szóló üdvözlő kártya, plusz párnák, ajándék kézkrém, körömreszelő, egészségügyi szett stb. A megérkezés után mehetnek a bárba iszogatni, vagy valami harapnivalót magukhoz venni, vagy csak egyszerűen kifeküdni vagy kiülni az udvarokon lévő alkalmatosságokra, és onnan nézhetik a tájat, többek között a mellettünk lévő 1400 magas hegyet, ahová akár fel is mehetnek felvonóval. (Erről a felvonóról írtam már korábban, hogy a házunk mögött van a felszállás.) Ebből is látható, hogy a hotel és házunk között kb. 150 méter van. Majd ha az erkélyünknél lévő fa lehullatja a leveleit, akkor lefényképezem nektek, hogy lássátok a távolságot is.

A jövő héten készülődünk Münchenbe, remélem, összejön, mert az esküvőre még nincs ruhám. Arról is lesz beszámoló természetesen.

Azért szinte minden nap hezitálunk (hezitálok), hogy hogyan is lenne jó? Hazamenjük, vagy maradjunk? Mi is csináljuk? Itt nyugis az élet, jó a pénz DE….

Ajánlom figyelmetekbe a Julie&Julia – Két nő egy recept című filmet, amit nem régen néztem meg. És igen, filmajánló lettem. J

Legyetek jók, hamarosan írunk még, és mellékelek egy képet, én fotóztam a munkahelyi iroda ablakából!